Milyen névleges feszültséget bírnak a vezérlőkábelek?

A vezérlőkábel névleges feszültségét elsősorban az adott alkalmazás üzemi feszültsége határozza meg. Az általános névleges értékek közé tartozik a 0,45/0,75 kV és a 0,6/1 kV, míg az 1,8/3 kV-ot bizonyos speciális forgatókönyvekhez választják, hogy megfeleljenek a különféle vezérlőáramköri követelményeknek. A 0,45/0,75 kV-os besorolás az alapérték, amely alkalmas alacsony{10}}feszültségű vezérlőáramkörökhöz-, például szabványos műszerekhez, kisméretű szerszámgépekhez és épületautomatizálási rendszerekhez,{12}}ahol az üzemi feszültség nem haladja meg a 450 V-ot; ez a legszélesebb körben használt besorolás, mivel költséghatékonysága{14}}és a legalapvetőbb vezérlési igényeket képes kielégíteni. A 0,6/1 kV névleges feszültség közepes{18}}--alacsony feszültségű vezérlőáramkörökhöz, például változó frekvenciájú hajtásokhoz (VFD), motorvezérlőkhöz és áramelosztó szekrény reteszelő áramköreihez való; támogatja a 600 V-os üzemi feszültséget, a 0,45/0,75 kV-os osztályhoz képest kiváló szigetelési teljesítményt nyújt, ellenáll a feszültségingadozásoknak, és jól-alkalmas összetett ipari vezérlési környezetekhez. Az 1,8/3 kV-os besorolás egy nagy-feszültségosztály, amelyet a nagy-feszültségű berendezések-közelében elhelyezkedő vezérlőáramkörökhöz, például erőművekben és alállomásokban,-ellenálnak a nagy-feszültségű elektromágneses interferenciáknak, megakadályozzák a szigetelés leépülését, és stabil jelátvitelt biztosítanak. A kiválasztásnak a vezérlőáramkör üzemi feszültsége és elektromágneses környezete alapján kell történnie; a kábel névleges feszültségének meg kell haladnia a tényleges üzemi feszültséget, és biztonsági ráhagyással meg kell akadályoznia a túlfeszültség okozta szigetelési károsodást. Ezzel szemben a nagyfeszültségű névleges kábeleket nem szabad alacsony feszültségű áramkörökhöz használni, mivel ez növeli a költségeket és csökkenti a rugalmasságot, ami megnehezíti a telepítést.