Az XLPE szigetelt huzal alapanyaga polietilén, amely szerves peroxidok bevonásával kémiai átalakításon megy keresztül, hogy létrehozza a térhálós{0}} molekulaszerkezetét. Ez a polietilén térhálósítási technikája az 1950-es években származik az Egyesült Államokból, és azóta is folyamatosan fejlődik, különösen az egyre-magasabb feszültségszintek követelményeinek való megfelelés érdekében. A megnövelt átviteli kapacitás iránti igény növekedésével az 500 kV-os XLPE kábelrendszerek mára kereskedelmi forgalomba kerültek.

Cutasítást

Tétel	Specifikáció
Karmester	Sodrott szerkezet, 0,20 mm átmérőjű, csupasz rézből vagy réz{1}}bevonatú alumíniumból (CCA 25% réztartalommal) kapható; megfelel az ROHS szabványoknak
Szigetelés	PVC-alapú anyag, 1,5 mm névleges méret, égésgátlásra és ROHS-megfelelőségre tervezve
Szigetelő falvastagság	Minimum 0,65 mm
Külső hüvely	PVC-keverék, RAL 7035 világosszürke színű, égésgátló{1}}minőségű és ROHS-tanúsítvánnyal rendelkezik
Magok száma	2, 3, 4, 6, 8, 10, 12, 14 vagy 16 vezetékben kapható

Alkalmazás

Az XLPE szigeteléssel, fonott árnyékolással, acélszalagos páncélzattal és lángkésleltető, halogén-mentes PVC köpennyel ellátott vezérlőkábelek 450/750 V és 600/1000 V névleges feszültséggel kaphatók.

Az árnyékolási módszerekhez a vezérlőkábelek általában rézhuzalfonatot vagy rézszalagos tekercselést alkalmaznak. A rézhuzalból fonott árnyékolók stabil felépítést kínálnak, -árnyékolási hatékonyságuk egyenletes marad a kábel hajlításától és a külső körülményektől függetlenül, miközben megőrzi a kábel teljes rugalmasságát. Ezzel a fonattal 80% feletti sűrűség érhető el. Összehasonlításképpen, a rézszalagos tekercselés akár 100%-os fedést is biztosíthat.

A PVC{0}}szigetelt árnyékolt vezérlőkábeleket 450/750 V-ot meg nem haladó névleges feszültségű rendszerekhez tervezték.

Folyamatos működés esetén a maximális vezetékhőmérséklet 70 fok PVC-szigetelésű kábeleknél és 90 fok XLPE-szigetelésű típusoknál.

A telepítést 0 fok feletti környezeti hőmérsékleten kell elvégezni, és a telepítés során a minimális hajlítási sugárnak a kábel teljes átmérőjének hatszorosának kell lennie.

Alkalmazandó szabvány

A vezetékek megfelelnek az IEC 60228 követelményeinek.

Ezt a terméket az IEC 60502-1 szabványnak megfelelően gyártották, amely nagy molekulatömegű polimer szigetelésű tápkábeleket ír elő. A szabvány 1 kV (Um=1.2 kV) és 35 kV (Um=40.5 kV) közötti névleges feszültségre vonatkozik. A szabvány 1. része konkrétan az 1 kV (Um=1.2 kV) és 3 kV (Um=3.6 kV) névleges kábelekre vonatkozik.

Főbb előnyök

1. Elektromos terepi elosztás
A szektor{0}}alakú vezetőkkel összehasonlítva a kerek sodrott vezetők egyenletesebb elektromos téreloszlást kínálnak, ami támogatja a kábel magasabb névleges feszültségét.

2. Rugalmasság és hajlítási teljesítmény
A több különálló vezetékből álló sodrott vezető kiváló rugalmasságot és hajlítási képességet biztosít. Ha egy tömör, egyetlen vezetőt meghajlítanak, a semleges tengely külső oldalán lévő anyag feszültségnek, míg a belső oldalon összenyomódik. A sodrott szerkezetben azonban az egyes huzalok egymáshoz képest elcsúszhatnak, lehetővé téve a belső és külső részek számára, hogy kompenzálják a differenciális feszültséget. Ez megakadályozza a maradandó deformációt a hajlítás során, és jelentősen növeli a mag rugalmasságát és szerkezeti stabilitását.

Az XLPE szigetelésű kábelek hajlíthatósága nagyjából arányos a sodrott vezetékek számának négyzetgyökével -több szál könnyebb hajlítást eredményez. Az általános rugalmasságot azonban a külső védőrétegek is korlátozzák. Következésképpen az ipari szabványok optimális számú szálat határoznak meg minden névleges keresztmetszethez-.

3. A fektetési irány és a kötési konfiguráció
A kicsavarodás elkerülése érdekében a rétegek fektetési iránya váltakozik (bal-és jobb-kéz), így biztosítva, hogy minden réteg fix helyzetű és tömör maradjon. Ez az elrendezés egyenletes nyúlást biztosít minden rétegben, amikor a kábel meg van hajlítva.

A sodrott magban lévő egyes vezetékek teljes száma a következőképpen fejezhető ki:
K=1 + 6 + 12 + … + 6n (ahol n=1, 2, 3, …)

A vezetékek méretét a négyzetmilliméterben megadott keresztmetszeti{0}}terület határozza meg, bár a névleges keresztmetszet{1}}szabványai országonként eltérőek lehetnek.